A Petrinja közelében lévő Sisak városában működik a vakokat összefogó és segítő egyesület, az Udruga Slijepih, vagyis a vakok egyesülete. Mikor megérkeztem Petrinjába, elhatároztam, hogy ha lesz időm, felkeresem a környéken működő non-profit egyesületeket, vagy legalább a számomra érdekeseket. Ezért csillant fel a szemem, amikor Gordana megemlítette ezt az egyesületet, mondván milyen sok mindent tesznek a környéken élő látáskárosultakért.
Valahogy úgy alakult, hogy időről időre kapcsolatba kerültem látássérült vagy teljesen vak emberekkel. A sor Tamás barátommal kezdődött, aki vakon született, és akivel az egyetemen, az angol szakon voltunk csoporttársak. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, a közös tanulások, séták, beszélgetések alkalmával. Innen, Petrinjából üzenek most neki, egészen Indiáig, ahová pár hete érkezett meg, és ahol 7 hónapot fog eltölteni kontakttáncolással! Érezd jól magad, Tamás, és majd mutass pár Cseh Tamás számot az indiaiaknak! 🙂
A sor folytatódott a Debreceni Civilekkel, ahol sportfoglalkozásokat, játékokat szerveztünk a vak és gyengén látók általános iskolájában. Múlt nyáron pedig egy Youth In Action (Fiatalok Lendületben) nemzetközi nyári tábor vezetésében segédkeztem. A kolozsvári táborban több nemzet vak és gyengén látó fiataljai töltöttek el 10 napot a sport jegyében. Magyarországról 3 vak és egy alig látó fiatal próbálhatta ki magát különböző sportágakban a csörgő labdás focitól kezdve, az úszáson, lovagláson keresztül egészen a falmászásig. Hihetetlen élmény volt mindezt átélni, és jobban megismerni őket.
Na, de vissza a sisaki vakok egyesületéhez! Fel is hívtam az ott dolgozó Matea-t, és ő készségesen mesélt az egyesületről, illetve megemlítette, hogy akár másnap el is mehetnék az angol órára – ahol főként középkorú látássérültek tanulják az angol nyelv alapjait –, ha már én is nyelvtanár vagyok! Nekem sem kellett több, másnap már ott ültem hátul az órán, és hallgattam Korana, a nyelvtanár utasításait. Minden elismerésem Korana-é! Mivel ők csak hallás után tudnak nyelvet tanulni, muszáj többször használni az anyanyelvet, hiszen itt a nyelvtanár nem támaszkodhat a szemléltetésre, beszéddel kell elmagyarázni egy-egy szó jelentését, vagy akár a nyelvtant. Azért néhány kérdés, párbeszéd erejéig én is bekapcsolódtam az órába. Gondolom azért meglepődtek, hogy én nem beszélek horvátul, de Korana, meg szerintem is, pont jó volt így, hiszen legalább rá voltak kényszerülve, hogy jobban használják az idegen nyelvet. Az óra végén pedig elhívtak a másnapi kirándulásra, a Zelena Dolina-ba, azaz a „zöld völgybe”.
A rekkenő hőség ellenére nagyon sok család összegyűlt a völgyben lévő kis faházban. Én Daša-val az ott dolgozó családterapeutával, a férjével Tihamérral, és Čuna-val a kutyájukkal autóztam ki. 🙂
Mialatt elkészültek a grillezett hússzeletek, lehetett kuglizni, társasozni (ki nevet a végén, szerintem) vagy házilag készített fahasábokkal jengázni.
A nap végére kellőképpen el is fáradt mindenki. Az egyesület tagjaival való beszélgetések során azt hiszem sikerült megismernem Petrinjának és környékének egy másik részét és az itt élő emberek egy másik, különböző csoportját.
Köszönöm ezt a szép napot az Udruga Slijepih-nek! 🙂