KIF 4170

Európai Önkéntes Szolgálaton Petrinjában, Horvátországban

2012. április elsején megkezdtem a féléves Európai Önkéntes Szolgálatomat egy horvát kisvárosban, Petrinjában. Az egyesület, ahol ezt a félévet fogom tölteni a város lakosságát, főleg a fiatalokat próbálja bevonni a közösségi munkába az információs technológia és a kultúra területén. A szervezet tevékenységéről, programjairól és céljáról bővebben a honlapon olvashattok! 🙂

 

KIF 4175

 

Úgy gondoltuk, hogy talán érdekes lenne megörökíteni az itt töltött időt, és ezért hétről hétre jelentkezek majd egy hol rövidebb, hol hosszabb beszámolóval! Kezdem is rögtön az első héttel.

Azt mondják, minden kezdet nehéz… Idegenként belecsöppenni egy más kultúrába, elutazni egy másik országba, anélkül, hogy a nyelvet beszélnéd, és azzal a tudattal, hogy most itt leszel 6 hónapig, nem egyszerű. Legalábbis számomra nem volt egyszerű.

Számítottam arra, hogy Petrinja egy kisváros, és arról is olvastam, hogy az 1990-es években háború volt ezen a környéken. De a lerombolt házak látványára, és a falakon lévő lövedékek nyomaira nem voltam felkészülve. Az első hét a város és mindenekelőtt az egyesület megismerésével telt. Rajtam kívül itt van még Gianna, Németországból, és egy héttel később megérkezett Alba is Spanyolországból. Három lány, 3 eltérő országból, az angol nyelv a közös bennünk, illetve az, hogy segíteni jöttünk ide. Na, de hogyan is tudnánk mi itt segíteni, mit is tudnánk adni az itt élő embereknek?! Erre a kérdésre kerestük a választ az első héten. Amire jutottunk:

 

–          mindenekelőtt az embereket rá kell ébreszteni arra, hogy ők maguk is tehetnek valamit azért, hogy az a hely, ahol laknak élhetőbb legyen

–          a közösségi munka fogalmát a lakosság szélesebb rétegével kell megismertetni

–          a fiataloknak meg kell mutatni, hogy az önkéntes munka nem egyenlő az ingyen munkával. Meg kell győzni őket, hogy a saját hasznukra is válhat az, ha a közösségért tesznek valamit

–          a fiatalok figyelmét fel kell hívni az Európai Unió nyújtotta lehetőségekre, kiváltképp az Európai Önkéntes Szolgálatra

 

Az IKS mellett tevékenykedik még egy másik, a fiatalokat tömörítő szervezet is, a KRID velük is megismerkedtünk. A vezetőjük, Slaven – aki egyébként egyben a horvát nyelvtanárunk is -, igazán realisztikusan festette le, hogy milyenek is a petrinjai fiatalok. A beszámoló nagyon hatásosra sikerült, fogtuk is a fejünket, hogy ezen a sok negatív dolgon, hogyan is tudnánk mi segíteni?! De ahogy a mondás is tartja: Minden csoda 3 napig tart, így a mi félelmünk is lassan alábbhagyott, főleg a hét végére, amikor is összeállt a féléves terv!! Nem lövöm le a poént, hogy mi mindent fogunk csinálni szeptember végéig, de annyit elárulhatok, hogy ha minden, amit elterveztünk megvalósul, akkor majd talán tényleg sikerül Petrinján hagyni a kézjegyünket!

 

A munka mellett azért kirándultunk is. Szombaton megnéztük a fővárost. Zágráb gyönyörű hely. Kicsit nekem Budapestre emlékeztetett, de talán sokkal élhetőbb, mint Pest. Gyönyörű parkjai vannak, és az épületek is megőrizték történelmi múltjukat. Össze sem lehet hasonítani a két várost! Áprilishoz képest, már most is sok turista sétálgatott vagy éppen kávézott a teraszokon. Még aznap este Gianna-val el is döntöttük, hogy még sokszor el kell látogatnunk Zágrábba!

Vasárnap még egy külföldi utazott Petrinjába. Rienna (Hollandia) két éve járt itt, akkor 3 hónapig volt a KRID önkéntese. Nagyon megszerette ezt a helyet, és mivel lehetősége nyílt arra, hogy Zágrábban egy szemináriumon részt vegyen, hát előtte azért még beugrott pár napra az ő szeretett kisvárosába! Jó volt hallgatni azt a sok pozitív dolgot, amit mesélt az itt töltött időről. És ez talán jobban megerősített engem abban, hogy tényleg jó lesz ez az elkövetkezendő 6 hónap!